Pálinka, szerelmem...
Ma már a csapból is pálinka folyik-mondhatnánk némi túlzással. Reneszánszát éli ez a nemes nedű, a gyártók sorra kísérleteznek az új ízekkel, összetételekkel. A számtalan variáció közül nekünk az almapálinka a kedvencünk.Különlegesebbnél különlegesebb ízvilágok alakultak ki, a hagyományos barack, körte és szilva mellett megjelentek a boltok polcain is a vadkörtéből (vackor), ribizliből, eperből, borókából, bodzából, kökényből, sőt, a paprikából és hagymából készített italok is. Egyes néprajzkutatók szerint az Északi-középhegységben még a nyírfa megsértett kérgéből kicsöpögő vízből is készítenek pálinkát. Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetjük, hogy amíg gyümölcs van a világon, addig pálinka is lesz. És amíg létezik ez az ital addig a jó magyar ember törekedni fog rá, hogy ő maga állítsa elő, hiszen nincs is annál nagyobb büszkeség, mint ha betérő vendégeinket minőségi, finom, saját készítésű házi pálinkával kínálhatjuk meg.
Ha már unjuk a barackot, a körtét és a szilvát,de nem szeretnénk a már említett különlegességekkel kísérletezni, vagy esetleg rengeteg alma terem a kertünkben, bátran vágjunk bele az almapálinka készítésébe!
Mindenki számára tökéletes recept nincs,hiszen pont attól különlegesek a házi pálinkák, hogy saját megérzéseink, szaktudásunk szerint készítjük őket, szívünket-lelkünket beleadva. Van azonban néhány olyan szempont, amelyet mindenképpen érdemes betartanunk, ha valódi ízélményre törekszünk.
Ilyen fontos tudnivaló például az, hogy a rossz minőségű gyümölcsből készített pálinka íze meg sem közelíti az egészséges darabokból érlelt italét. A mérgezések elkerülése végett mindig érett gyümölcsöket tegyünk a cefrébe, ez az almafélék esetében különösen fontos. Ha éretlenebb az alma több metil-alkohol keletkezik az erjedés során, s ennek nagy része a kifőzéskor átkerül a párlatba. Koszos, földes gyümölcsöt pedig egyáltalán ne rakjunk a cefrébe, és lehetőleg magvazzuk ki a pálinkának szánt alapanyagot (persze alma esetében nem kell ezzel bajlódnunk).
Egészségünkre!